2012. augusztus 30., csütörtök

Házi diós kalács

Szép az idő, ugye? Élvezzük a nyárutó ajándékait: kellemes meleg idő, jókat lehet sétálni a kutyussal (mi a meleg miatt sokáig nem voltunk, volt mit bepótolni), vagy jókat lehet beszélgetni a barátokkal.
Jólesne némi harapnivaló a baráti csevejhez, valami könnyű és finom?

Próbáljátok ki ezt:

Házi diós kalács
Hozzávalók:
A tésztához:
- 40 dkg finomliszt
- egy csomag sütőpor
- 1 csipet só
- 22 dkg puha vaj (vajat hűtőből kivesz, kis tálkába tesz, mikróban néhány másodpercet melegít)
- 22 dkg cukor
- 1 tk vaníliakivonat (vagy egy 1 vaníliarúd kikapart belseje)
- 4 tojás
- 17,5 dkg tejföl
A töltelékhez
- 10 dkg dió, durvára vágva
- 6 tk barna cukor
- 1 tk őrölt fahéj
- 1 tk cukrozatlan kakaó
A fűszeres morzsához
- 8 dkg finomliszt
- 5 dkg dió, durvára vágva
- 4 tk barna cukor
- 1 nagy csipet sütőpor
- 1/2 teáskanál őrölt fahéj
- 1 késhegynyi só
- 5 dkg hideg vaj, apróra kockázva
Elkészítés
A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Kivajazunk, sütőpapírral kibélelünk egy püspökkenyérformát.
Először a fűszeres morzsát készítjük el: az első hat hozzávalók összekeverjük. Hozzáadjuk a vajat, és az egészet morzsásra dolgozzuk.
A tésztához összevegyítjük a lisztet, a sütőport, a sót. Egy másik tálban a vajat, a cukrot és a vaníliát robotgéppel felhabosítjuk, majd egyenként hozzádolgozzuk a tojásokat, a tejfölt, végül pedig fakanállal a sütőporos lisztet.
A töltelék hozzávalóit összekeverjük.
Már csak rétegezni kell: a forma aljára 1/3-ad rész tésztát simítunk, és rászórjuk a töltelék felét. Újrázunk. tészta, töltelék, a maradék tészta, majd a  tetejére a fűszeres morzsa.
Mi megtettük, amit kell, most a sütő jön: 50 percig dédelgeti a sütit, majd kihűtés után falatozható.


A recept a Stahl  magazinból.

Jó étvágyat!






-

2012. augusztus 29., szerda

Az én jeges kávém

Sokat nem kellett agyalnom azon, hogy mi legyen a mai bejegyzés témája: éppen jeges kávét kanalazgatok (és közben persze gépelgetek).
Még van pár napunk a nyárból, az idő is szép, mi kell még? Nos, nekem egy jeges kávé.
Az idén nyáron már többször, több helyen kóstoltam jeges kávét, de valahogy egyik sem volt az igazi. Mivel lassan vége a nyárnak, ezért ideje volt kipróbálni egy jó kis receptet. Nekem nagyon ízlett, édesen krémes, kávésan ízes. Azért a tejszínhab és a csokireszelék is sokat dobott a feelingen..
A recept a Csokoládés finomságok aranykönyve c. könyvből származik, nemrég, pakolás közben fedeztem fel a kicsikét a könyvespolcomon, és biztosíthatok mindenkit, hogy sok recept ki lesz próbálva belőle, mert isteni csokiságok találhatók benne (ha valaki esetleg még nem tudná, nálunk az egész család csokoholizmusban szenved, ergo nálunk a csokis édesség olyan, mint a falat kenyér).
Na de kezd nagyon olvadozgatni a jeges kávém, ezért nem is szaporítom tovább a szavakat, íme a recept:

Jegeskávé
Hozzávalók:
- 17 dkg kristálycukor
- 4 dl víz
- 4 teáskanál instant kávé
- 2 evőkanál kakaó
- 2,5 dl tejszín
- csokireszelék
Elkészítés:
A cukrot és a vizet egy lábasba öntjük, és közepes lángon kevergetjük, amíg a cukor elolvad és a szirup forrni kezd. 1 percig forraljuk, majd hagyjuk hűlni.
Mikor egy kicsit kihűlt öntsünk 1 dl szirupot egy mérőedénybe (tálkába, bögrébe, kinek mi esik kézre), és adjuk hozzá előbb a kávét, majd a kakaót és keverjük sűrű, sima masszává. A masszát beleöntjük a lábosban maradt szirupba, és kézi habverővel alaposan dolgozzuk össze, majd szűrjük át egy teaszűrőn. 
Öntsük a leszűrt keveréket egy közepes nagyságú, rozsdamentes fémtálba és tegyük mélyhűtőbe a tálalásig. 
Ha úgy gondoljuk, hogy most kell a lelkünknek egy jó kis jegeskávé, akkor előkapjuk kis fémtálunk a jégről, kicsit várunk, amíg  kicsit felolvad a kávés cucc, belehalmozzuk egy pohárba, a  felvert tejszínnel jól megpakoljuk, és a habra csokireszeléket szórunk.
Jó étvágyat!



2012. augusztus 25., szombat

Narancsos étcsoki fagyi

Ilyen melegben az elsődleges nasi a fagyi.
Az én kedvenc ízkombinációm a narancs-csoki, ezért ezeket az ízeket muszáj volt kipróbálnom fagyi formájában is. Nagyon finom, de nagyon tömény, kizárólag sok tejszínhabbal fogyasztható! (nem most fogok lefogyni, de hát nem vagyok önsanyargató típus..)

Narancsos étcsoki fagyi



Hozzávalók:
- 5 dl tej
- 4 tojássárgája
- 4 ek cukor (én nyírfacukrot használtam az illúzió miatt)
- 20 dkg narancsos étcsoki

Elkészítés
A tejet elkezdjük melegíteni (ne forrjon!). 
A tojássárgákat a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejhez, és addig kevergetjük, amíg sűrűsödni nem kezd.
Beletesszük az apró darabokra tördelt csokit.
És már készen is vagyunk, egy dobozba borítjuk a krémet. Mélyhűtőbe tesszük, és kb. fél óránként átkeverjük 3-4 alkalommal.
Ennyi. Egyszerű és nagyszerű!
A receptet a nosalty.hu-n találtam.

Jó étvágyat!




2012. augusztus 24., péntek

citromos álomtorta

Már ránézni is üdítő, ugye?
Trópusi melegben senyvedő lelkünk enyhre vágy, és ez bizony nem renyhe tárgy.
Ilyen hőségben nincs értelme bekapcsolni a sütőt, de azért valamit mégis kellene nasizni, ugye? Csillapítsuk enyhünk vágyát, készítsük el a citromtorták álmát!
Nekem ez a kedvenc citromos tortám, remélem, nektek is segít átvészelni a forróságot!

Citromos torta fehércsokimázzal

Hozzávalók
- 25 dkg hobbit keksz (vagy bármilyen zabos keksz)
- 12,5 dkg vaj
A lemon curd-höz:
- 2 citrom
- 15 dkg cukor
- 5,6 dkg vaj
- 3 tojás
A krémhez
- 30 dkg tejszínes krémsajt
- 2 dl hideg tejszín
A mázhoz:
- 10 dkg fehér csoki
- 4 evőkanál tejszín
- 5 dkg vaj
Elkészítés
Először elkészítjük az irtó bonyolult tésztát. A kekszet összetörjük (én mozsárban szoktam, de lehet darálóban, sodrófával, kinek mi jön be), és összekeverjük a felolvasztott vajjal. Kivajazunk egy 26 cm-es tortaformát, majd belenyomkodjuk kis kezünkkel (kanállal, vagy ami a kezünkbe kerül, ez teljesen opcionális) a tésztát a tortaformába úgy, hogy a peremére is kerüljön. Aztán a formát betesszük a 175 fokra előmelegített sütőbe 15 percre. Ha megsült, kihűtjük.
A lemon curd összeállítása következik (nem kell beájulni a nevétől, egy sima citromkrém, szóval ne parázzunk, essünk neki!). Egy keverőtálban gőz fölött összeolvasztjuk néhány perc alatt a 2 citrom héját 1,5 citrom levével, és a cukorral. Majd hozzákockázzuk a vajat, és ezt is felolvasztjuk (kemény 1-2 percet fog elvenni az életünkből ez a művelet). Majd, amikor a vaj is elolvadt, levesszük a keverőtálat a tűzről és megvárjuk, amíg a keverék szobahőmérsékletűre hűl (vagyis már nem lesz tűzforró - ez kb. 5 perc). Ekkor hozzáadjuk a 3 tojást, kézi habverővel alaposan elkeverjük az egészet, majd a tálat visszatesszük a gőzre. Folyamatos keverés mellett, kb. 10 perc alatt a keveréket besűrítjük. Ha kész, levesszük a tálat a gőzről és kihűtjük (lehet kevergetni, hogy hamarabb hűljön, de kihűl magától is).
Ha a lemon curd már langyos, robotgéppel hozzákeverjük, majd alaposan összedolgozzuk a tejszínes krémsajtot és a tejszínt. Ha kész, az így kapott citromos krémet rásimítjuk a félre tett tésztára.
Végül elkészítjük a fehércsoki mázt. Ehhez gőz fölött összeolvasztjuk a csokit, a tejszínt, és a margarint. A mázat aztán szépen rácsurgatjuk és elsimítjuk a tortán, majd a süti egy éjszakára a hűtőbe tesszük.
Másnap késsel körbevágjuk, szeleteljük, és élvezzük az ízeket!




Jó étvágyat!





2012. augusztus 22., szerda

Mesés palacsinta

Egyszer volt, hol nem volt..
Ti szeretitek a meséket? Én nagyon! Ahogy "öregszem" (a legszebb éveimben vagyok, az élet még csak most kezdődik!), egyre jobban!
A kedvencem:

A mostanában gyerekeknek szóló rajzfilmeknek nevezett förmedvényeket nem vagyok hajlandó megnézni, nincs bennük semmi szépség, nevelő célzat pedig pláne.
De a Disney-féle mesevilág is elvarázsol:
Éppen ezért kíváncsian ültem le a tévé elé vasárnap este, hogy megnézzem az Egyszer volt, hol nem volt című sorozatot. Meglepően jó! Először belecsöppenünk a klasszikus Hófehérke mesébe: királyfi fehér lovon, csók, esküvő stb. Aztán egy csúnya átok után átmenet nélkül a mában találjuk magunkat, egy fiatal óvadékügynöknő életébe csöppenünk meglehetősen viharos körülmények között, majd a két világ egyre jobban összegubancolódik. Nekem tetszik, nézni fogom (ja, és a herceg sem kutya..)!

Nemcsak a sorozat volt mesés, hanem például az augusztus 20-i kenyerünk is:
Nem, ezt sajnos nem én sütöttem, hanem a sógorom, aki egykor pék volt, de nemsokára megtanulom, hogyan kell,  és én is fogok tudni ilyen szépséget sütni!

És az általam készített palacsinta is mesés volt: mesésen nézett ki és mesésen finom volt!
A recept Barbitól.
Habsipkás túrós palacsinta
Hozzávalók
Palacsintához
- 2 db tojás
- 5 dl tej
- 2-3 dl víz
- 30 dkg liszt
- 1 tk cukor
- csipet só
- 2 ek olaj
- olaj a serpenyő kenéséhez
Túrós töltelékhez
- 50 dkg túró
- 20 dkg cukor
- 2 db tojás
- 1 cs vaníliás cukor
- 1 dl tejföl (soha nem mérem ki, csak szemre)
- 1 citrom reszelt héja (esetemben egy kiskanál citromlé)
Pudingos öntethez
- 2 csomag vaníliás pudingpor
- 1 l tej
- 6 db tojás sárgája
- 8 ek cukor
Habos tetőhöz
- 6 db tojás fehérje
- 30 dkg porcukor
- 1 tk citromlé
+ pár kocka étcsoki (ízlés szerint, én simán beletettem egy fél táblát)

Elkészítés
Először is nem parázunk be a hosszú hozzávaló listától, a süti nem bonyolult, ha nekem, aki most tanul sütni, sikerült, akkor másnak is fog!
Tehát beszereztünk mindent, lelazítunk és laza csuklóval sütünk néhány palacsintát. A tojásokat a cukorral, sóval, és egy kevés tejjel összekeverjük, majd a liszttel, a tejjel és a vízzel felváltva csomómentesre keverjük, végül az olajat is hozzáadjuk. Fél órára elküldjük pihizni a tésztát, majd szokásos módon kisütjük a palacsintákat (palacsintasütőt gázra feltesz, kicsit melegít, olajjal  kiken, egy merőkanálnyi tésztát a palacsintába tesz, körbeforgat, hogy mindenhol legyen tészta, megvárja, amíg magától elválik a tészta a sütőtől, majd bátrabbak feldobják, óvatosabbak célszerszerszámmal megfordítják, kicsit sütik, és kiborítják egy tányérra), majd félretesszük őket.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A túrót villával összetörjük, majd a többi hozzávalóval egyenletesre keverjük. Na, nekem itt egy kis technikai szünetem volt, mert kiderült, hogy nem jó a túró, és mehettem venni újat a boltba, majd újra be kellett keverni a túrós masszát, de aztán folytattam tovább a teendőket.
Palacsintatöltögetés következik: a túrós masszával megtöltjük a palákat, majd felgöngyöljük őket (igen, egy darabot megeszünk, hogy ellenőrizzük a minőséget..), majd négy részbe vágjuk őket, és egy kivajazott tepsibe sorakoztatjuk őket úgy, hogy kis rést hagyunk közöttük. Ha nem férnek el egy sorba, a következő sort keresztben folytatjuk. Rászórjuk a csokikockákat.
Most már a pudingot is el kéne készíteni, ugye? Hajrá: a pudingport a tojássárgákkal, cukorral, és egy pici tejjel keverjük csomómentesre, majd a többi tej hozzáadásával főzzük addig, amíg lágy krémet nem kapunk, vagyis ne sűrítsük be teljesen pudingállagúvá (nem kell ezt túlbonyolítani: ha elkezd sűrűsödni, vegyük le a tűzről).
A pudingot ráöntjük a palacsintákra, mivel nem teljesen sűrű a krém, ezért a hézagok közé is be fog folyni.
Tegyük a sütőbe, és süssük 30 percig.
Kb. 20 perc múlva a tojásfehérjéket a citromlével verjük kemény habbá a porcukor folyamatos adagolásával, majd a 30 perc leteltével kenjük a sütire és egy késsel tekerjünk csigákat a habba.
Toljuk vissza a sütőbe és 30-40 percig szárítsuk 160 fokon. Ha nagyon pirulna a hab, vegyük lejjebb a hőfokot, vagy terítsünk sütőpapírt a már száraz habra, és úgy süssük tovább.

Jó éjt, gyerekek, búcsúzik a Zsuzsi mára, bújjatok be ti is a jó meleg ágyba (azért tegyetek ventilátort az ágy mellé és kapcsoljátok be, mert meg fogtok sülni)!

Jó étvágyat!


2012. augusztus 19., vasárnap

Julia Child torta

A héten lett volna 100 éves Julia Child. Az ő tiszteletére sütöttem ezt a tortát.
Julia Childról egészen a tavalyi évig nem tudtam semmit. Aztán kedvenc húgom hatására megnéztem a Julie és Julia c. filmet (azóta elolvastam a könyvet is, de szerintem a film sokkal jobb), és hát bizony azonnal kialakult a Julia Child függőség.
Annak, aki nem látta a filmet, egy kis ízelítő:
Tavasszal megvettem a róla szóló könyvet is:
Lenyűgöző, hogy ez kedves hölgy mennyire elkötelezett a francia konyhaművészet iránt (részemről Franciaország nagy szerelem, még a nyelvet is megtanultam), és a könyvből a lenyűgöző egyéniségéből is sok mindent megismerhetünk.
De ki is volt Julia Child? Az a hölgy, aki megtanította Amerikát franciául főzni és sütni. Neki köszönhető, hogy a műanyag ételek kora lejárt, az ő hatására kezdtek újra főzni az amerikai nők. Diplomata férje oldalán éveket töltött Franciaországban, és mindent megtanult a francia konyhaművészetről, majd több könyvet is írt a témáról (remélem, minél előbb ki fogják adni magyarul is!), később tévéműsorai alapján is legendává vált.
Miért is olyan jók a Julia Child receptek? Egyszerűek, gyorsan elkészíthetőek, és megvan bennük a francia konyhára annyira jellemző sikk, selymesség, bársonyosság, a charme. C'est magnifique!

A recept Boldog kuktától (érdemes ellátogatni az oldalra, a finomságok között sok Julia Child receptet találtok nála!).

Mandulás csokitorta 
Hozzávalók (26 cm-es tortához):
- 16,5 dkg étcsoki
- 3 ek rum vagy kávé (én kávéval készítettem)
- 16,5 dkg lágy vaj
- 18 dkg cukor
- 5 db tojás
- csipet só
- 1,5 ek cukor
- 6 dkg őrölt mandula
- 1/2 tk mandula kivonat
- 13,5 dkg liszt
A csokimázhoz:
- 4,5 dkg étcsoki
- 1,5 ek rum vagy kávé
- 4,5 ek vaj
Elkészítés
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, kivajazzuk és kilisztezzük a tortaformát.
Vízgőz felett felolvasztjuk a csokit 3 ek kávéval (vagy rummal).  Krémesre keverjük a vajat, a cukrot és a tojássárgákat. A tojásfehérjékből egy csipet sóval és 1,5 ek cukorral kemény habot verünk. 
Az olvasztott csokit belekeverjük a vajas krémmel, hozzáadjuk a vaníliakivonatot és az őrölt mandulát. Hozzáadjuk a lisztet és óvatosan belekeverjük a habot. A tésztát beleöntjük a tortaformába, kb. 25 perc alatt készre sütjük (tűpróba!), majd kb. 10 percet pihentetjük.
Elkészítjük a csokimázt: a hozzávalókat összeolvasztjuk egy kis edényben, majd ráöntjük a piskótára.

Egyszerű és nagyszerű! Próbáljátok ki ti is!
Bon Appétit!




2012. augusztus 17., péntek

Egyből kettő

Tegnap úgy terveztem, hogy elkészül az aktuális SAD-ra tervezett nasi, vagyis életemben először milles feuilles-t fogok készíteni. Ami egyébként nem olyan bonyolult: leveles tésztát kisüt, kisebb kockákra vág gyümölcsdarabok mellé habzsákból kis tejszínhabot nyom, majd újabb tésztakockát tetejére rátesz, fordított sorrendben ismét gyümi és tejszínhab. Szóval ez volt a terv, a hozzávalók: leveles tészta, nektarin, tejszínhab beszerzésre kerültek.
De. A macaronozás során annyit használtuk a habzsákot, hogy tegnap reggel úgy keltem fel, hogy látni sem akarom. Vagyis milles feuilles kilőve. Jól van, de akkor mit kezdjek a nektarinnal és a tejszínhabbal (a leveles tésztáról nem is beszélve)? Némi tanácstalanság után eszembe jutott a gyümölcsrizs ötlete, mint olyan. Eddig ugyanis még nem próbálkoztam ilyesmivel (tudjátok, nálunk tejberizs kizárólag csokival képzelhető el!). Majd eszembe jutott, hogy nemrégen láttam egy nagyon jó kis nektarinos-tejberizses receptet ITT.
Nem tétováztam sokat, azonnal nekiálltam. 

Habkönnyű vaníliás tejberizs karamellizált nektarinnal
Hozzávalók 4 személyre
 - 20 dkg kerek szemű vagy desszert rizs (én bio fehéret használtam)
-  2 dl víz
- 6 dl tej
- 5 dl tejszín
- 1 vaníliarúd
- 5 dkg vaj
- 1 citrom reszelt héja
- 5 ek cukor
- csipet só
- 1 kg nektarin
- vaj
- 3 ek barnacukor
Elkészítés
Egy lábosban feltesszük a rizst főni a vízzel és a csipet sóval (amit én rám jellemző módon kihagytam, de ti ne tegyétek ezt!). Megvárjuk, amíg a rizs felszívja a vizet (megdöbbentően gyorsan végbemegy a folyamat), hozzáöntjük a tejet, a tejszín felét, beletesszük a felkockázott vajat, hozzáreszeljük a citromhéjat, majd a vaníliarúd kikapargatott belsejét, és a vaníliarudat is, majd mehet bele a cukor. Összekeverjük, lefedjük, és időnként megkeverve fél órát főzzük lassú tűzön.
Ha teljesen megpuhult a rizs, kb. 10 percig lefedve pihentetjük, majd hozzáadjuk a maradék habbá vert tejszínt. Legyőzzük a kísértést, hogy ott helyben befaljuk a frissen gőzölgő vaníliás tejberizst, lefedjük, kihűtjük.
A nektarinokat megmossuk, nagyobb kockákra vágjuk. A vajon megkaramellizáljuk a cukrot, majd beleforgatjuk a nektarinokat. Néhány percig kevergetve főzzük, majd kihűtjük.
Már csak a tálalás van hátra: egy desszertes pohárban egymásra rétegezzük a nektarint és a tejberizst, és örömmel telve behamizzuk. Érdemes kipróbálni, nagyon fincsi!
És mi legyen szegény kis leveles tésztával? Legyen belőle croissant! És mivel rólunk van szó, legyen csokis croissant! A recept rém egyszerű: leveles tésztát kibont, háromszögekre vág, a háromszögekbe egy-egy kocka étcsokit tesz, kifliszerűen felgöngyöl (na, ezt nekem még gyakorolni kell, elég érdekes formációkat hoztam össze, de fog ez menni!), sütőpapírral bélelt tepsire rátesz, felvert tojással leken, 180 fokra előmelegített sütőbe kb. 15-20 perce betesz. 
Az eredmény:
Jó étvágyat!





2012. augusztus 16., csütörtök

Lila körte

Azt gondoltátok, hogy miután kimacaronoztam magam, szépen felszálltam a vonatra és hazamentem? Dehogyis! Ha már felmentem Pestre, akkor már megnézem a környéken lévő cukit is! Már sokat hallottam a Lila Körtéről, mivel a közelben voltam, gondoltam, megnézem.
Szép időben jót sétáltam a Ferenciek terén (természetesen ez sem jutott eszembe annak idején, amikor suliba jártam, de hát, mindennek megvannak a maga ideje, nem?), és amikor elbizonytalanodtam, hogy a sok üzlet közül melyik lehet a fagyizó, a rengeteg agyammal rájöttem, hogy valami lilát kellene keresni. Meg is találtam:
Nagyon üde színfolt a téren, hívogató, barátságos külleme van.

Amikor megláttam az asztalon a nagyon aranyos étlapot, azonnal leültem:
Mivel már teljesen beteltem a macaronokkal, ezért csak egy desszertre pályáztam, de legmélyebb csalódásomra az amúgy nagyon kedves pincér közölte, hogy már csak a pultban lévő sütik közül lehet választani (Pesten ez így megy, hogy du 3 körül már nincs desszert? nálunk ilyen nincs!), ezért bebattyogtam a pulthoz, és kiválasztottam két kisebb sütit. 
Néhány perc várakozás után megérkezett a nasi:
Jól néznek ki, ugye? Az egyik Opera szelet, a másik pedig bazsalikomos citromos szelet. 
Az Opera szelet istenkirály, elomlik az ember szájában, édesen krémes, lágyan kávés-csokis, ott van a szeren! A citromos szelet viszont hatalmas csalódás volt: semmilyen különleges íze nincs, és a piskóta rettenetesen vizes volt. Többet vártam tőle..
Még egy frappé is belefért:
Jól nézett ki, ínycsiklandó volt, de semmi különleges nem volt benne (lehet, hogy csak azért, mert előtte már benyomtam két világbajnok kapucsinót a Chéfparádénál).
Vagyis összességében nem voltam beájulva.
Többet vártam, na.
A fagyikat már nem volt kedvem megkóstolni, ezért visszafelé befutottam a Centrálba:
A gasztrobloggeres fagyikból megkóstoltam az áfonyás sajttortát és a likőrös kávétortát. A sajttorta annyira nem volt jó, de a likőrös kávéfagyit aki teheti, kóstolja meg! Én már elkészítettem otthon, nem nehéz, és nagyon finom!

Még tart a nyár, jó fagyizást (és persze sütizést) mindenkinek!


2012. augusztus 15., szerda

Macaron nap

Szép nagy adag macaron, ugye? Igen, már megint Chefparade kurzuson voltam, ezúttal macaron-hegyeket gyártottunk (az előző csokitobzódásról ITT olvashattok).
Ismét vasparipán száguldottam úticélom felé, és mivel már ismertem az utat, ezért volt idő kicsit körülnézni a környéken:
Szép, ugye? Éveket töltöttem korábban suliban Pesten, de soha nem volt időm igazán körülnézni a városban, lassan ennek is eljön az ideje.
Nos, némi andalgás után örömmel üdvözöltem újra a már ismert cégtáblát:
Kicsit szokás szerint várni kellett (igen, természetesen könyvet olvastam a várakozás néhány perce alatt, most éppen a jégkorszakban kalandozom - Auel: A barlangi medve népe van műsoron-):
Ismét feltárultak a kapuk, és ismét a már megszokott barátságos hangulat fogadott:
A szokásos kedves mosollyal:
Az adminisztrációs ügyek elintézése után egy világbajnok kapucsinóval indítottam:
A szokásos sós rágcsa sem maradhatott el (nagyon jól tud jönni bizonyos mennyiségű édesség után):

A kiinduló helyzet (már ebből is látható volt, hogy nem kis mennyiségű macaron születik meg a mai napon kezünk által):
Álmaim tárgya: a Kitchenaid!:
Kigyönyörködtük magunkat, most már nyomás melózni!
A macaron nem olyan bonyolult süti, mint amennyire elő szokták adni, viszont néhány alaptrükköt meg kell tanulni hozzá, ezért úgy döntöttem, hogy nekem profi segítség kell ahhoz, hogy neki merjek vágni a kis édességnek (ami a köztudattal szemben nem francia, hanem olasz eredetű), na nem azért, mert félős vagyok, hanem azért, mert rosszul viselem a kudarcot.
Nos, ahogy Dóritól megtudtuk, az első lépés az, hogy jól el kell találni a tojásférje feléből vert  hab állagát (na és az ételfesték színét, nekem a lila és a rikító sárga volt a kedvencem!), majd a megfelelő hőfokra (be kell szereznem egy maghőmérőt minél előbb!) felmelegített cukorszirupot bele kell keverni a habba, majd tovább verjük a habot, végül a tojásfehérje másik felét belesblöttyintjük, egyet keverünk a habon, és azonnal lekapcsoljuk a habverőt. Előkapjuk a mandulalisztet, és óvatosan belekeverjük a habot (gyakorolni kell a technikát: tehát egyet alulról óvatosan kever, majd az edény oldalához hozzásimiz), addig, amíg legyezőszerűen esik le a spatuláról a tészta.
Ha készen van a tészta, kerítünk egy habzsákot (már egészen jól tudom használni magamhoz képest), amiből kis halmocskákat nyomunk a tésztából egy sütőpapírral kibélelt tepsire (habzsákot egyenesen a tepsire céloz, lassan nyom, ettől a tészta magától elterül, a végén nem emelem fel, úgy rajzolok csigát a tésztába-na ez nem sima ügy, de némi gyakorlással elsajátítható!):
Az én tepsim:
Ezután kb. 15 percig pihentetjük kis szépségeinket, amíg egy kicsit kiszáradnak, majd mennek a tepsibe kb. 25 percre szaunázni:
Amíg sülnek, elkészítjük a tölteléket (nálunk marcipános-gesztenyés, wasabis-csokis és marcipános-eperpürés töltelék készült, de a variációknak csak a képzelet szab határt):
Nekem az eperpüre jutott, és természetesen a szép fehér felsőm eperpöttyös lett (nyugalom, happy end van, némi áztatás és a vanish csodát tett, a felső újra régi fényében ragyog):
Kis maraconjaink elkészültek, már csak a töltés és a kis sütik összeragasztása volt hátra:


A sütik elosztásra kerültek:
Lassan véget ért a kurzus, szomorúan búcsúztam (nagyon jól éreztem magam, köszi még egyszer, Dóri!), de már kinéztem a következő kurzust, vagyis a történet még korántsem ért véget, sőt még csak most keződik!

Összességében azt kell mondjam, hogy nagyon tetszett minden, már nem félek a sütitől, de az biztos, hogy csak sátoros ünnepeken fogom készíteni, mert nagyon időigényes, és macerás. De megéri!