Az első római lakoma annyira jól sikerült, hogy még aznap este be is jelentkeztem a következőre. Gyorsan eltelt a néhány hét, ismét a tatabányai múzeumban találtam magam, ahol egy nagyon különleges tárlat megtekintése után ismét a római korba időutazhattunk. Értő szakemberek kellően szórakoztató előadásában ismerkedhettünk meg Pannónia lakosainak mindennapi életével. Ezután már a kulináriáé volt a főszerep.
A vacsora folyamán Apicius, egy római előkelő szakácskönyve alapján készült - természetesen modernizált - ételeket fogyasztottunk. Az előétel elsöprő sikert aratott, almaszeleteket kaptunk. mézes-tokai aszús baracklekvár ágyon:
Elképesztő ízorgiát alkotott a lekvár édessége az alma savanyúságával, már ezért a finomságért megérte volna eljönni a vacsorára, azonban még csak most következett a forró céklaleves csicseriborsóval:
Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy a céklát leves formájában vegyem magamhoz (amúgy sem vagyok egy nagy leves fan), és bizony nagy hibát követtem el, hiszen isteni finomságtól fosztottam meg eddig magam!
És még mindig lehetett fokozni az ízélményeket, hiszen már érkezett is a főétel: gesztenyés-lencsés húsfalatok, édes tökmártással:
Nincsenek szavaim arra, hogy milyen finom volt! Sajnos a desszert már nem sikerült ilyen fenomenálisra, az egyik asztaltársunk által találóan "római muffinnak" elnevezett süti nem volt rossz, de nem érte el az előző fogások színvonalát, egy diófelfújtat tisztelhetünk benne:
Az est igazi sztárja azonban egy ital volt, amit koktélnak néztünk, azonban kiderült, hogy valójában felturbózott limonádé, és isteni finom volt!
Ismét nagyon jól sikerült az este, alig várom a következő római vacsorát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése